Az ómerszámlálás különleges időszak a zsidó naptárban: a hagyomány szerint a kivonulástól egészen a Tóraadás ünnepéig negyvenkilenc napon át számoljuk a napokat. Ez eredetileg egy örömteli várakozás volt – mintha napról napra közelebb lépnénk valami nagy és meghatározó pillanathoz. A midrás úgy írja le ezt az időt, mint egyfajta izgatott készülődést, amikor az emberek szinte számolták vissza a napokat a Szináj-hegyig.

Ma azonban ez az időszak már árnyaltabb hangulatú. A hagyomány szerint ekkor halt meg Rabbi Akiva sok ezer tanítványa, ezért gyászos hangulat és gyászszokások jellemzik ezeket a heteket.

A napi számlálásnak megvan a maga ritmusa: este, az ima részeként hangzik el, sokan ilyenkor elmondanak egy zsoltárt és egy különleges, misztikus imát is. Ezek a szövegek finoman kapcsolódnak a negyvenkilences számhoz és az egész időszak belső tartalmához.

Fontos, hogy a számlálás személyes kötelesség is: nem csak közösségben lehet végezni, hanem egyedül is. Ha valaki este elfelejti, még másnap pótolhatja – igaz, ilyenkor már áldás nélkül. Ha viszont teljesen kimarad egy nap, a továbbiakban ugyan lehet folytatni a számlálást, de már szintén áldás nélkül.