Zájin Ádár (ז׳ אדר) a zsidó naptár egyik csendes, mégis mélyen jelentéses napja. A hagyomány szerint ezen a napon született és ezen a napon halt meg Mózes, Izrael legnagyobb prófétája. Ez az egybeesés már önmagában is jelképes: a vezető élete „kerek egészet” alkot, elejétől a végéig a küldetés szolgálatában.

A nap különös hangulatát az adja, hogy nincs látványos ünneplés. Inkább belső emlékezés ideje: sok közösségben ilyenkor megemlékeznek az elhunytakról, tanulással, imával, esetenként böjttel. A hangsúly nem Mózes személyének dicsőítésén van, hanem azon, amit képviselt: a Tóra átadását, az isteni akarat közvetítését, az önmagát háttérbe helyező vezetést.

Szokás halvacsorát tartani. Ez egyszerű, közösségi étkezés, ahol hagyományosan halat esznek. A hal a rejtettség jelképe: víz alatt él, szem elől elrejtve – akárcsak Mózes sírja, amelynek helye ismeretlen. 

Zájin Ádár egyben átvezetés Purim felé. Ádár hónapja az öröm hónapja, mégis itt, a hónap elején megjelenik a hiány és az elmúlás tapasztalata. A hagyomány ezt finoman egyensúlyozza: Mózes halála nem vereség, hanem stafétaátadás. A tanítás él tovább – és épp ez készíti elő Purim rejtett csodáit, ahol Isten neve nincs kimondva, mégis minden mögött ott munkál.