A Százriá és Möcajró hetiszakaszok a tisztasági törvények részletes szabályozását adják.

A Százriá a szülés utáni állapottal kezdődik: meghatározza, hogy fiú- és leánygyermek születése után mennyi ideig tart a tisztulási időszak, és milyen áldozatokat kell bemutatni a szentélyben. Ezt követően ismerteti a coráász különböző formáit, amelyek az ember bőrén jelenhetnek meg. Részletezi, hogy a pap milyen jelek alapján állapítja meg, hogy az elváltozás tisztátalanná teszi-e az illetőt, illetve mikor szükséges az elkülönítés. Szabályozza az ismételt vizsgálatokat is, ha az állapot nem egyértelmű. A szidra kitér arra is, hogy a fertőzés ruhákon is megjelenhet, és ezekben az esetekben milyen eljárást kell követni: mosás, újbóli vizsgálat vagy megsemmisítés.

A Möcajró a coráászból való megtisztulás folyamatát írja le. Meghatározza a szertartást, amelyet a pap végez el a gyógyult személyen, beleértve a madarakkal, cédrusfával, bíborfonállal és izsóppal végzett rítust. Ezt követően a megtisztuló személynek meg kell mosnia ruháit, meg kell borotválkoznia, majd egy meghatározott idő elteltével áldozatokat kell bemutatnia. A szöveg részletezi azokat az eseteket is, amikor valaki nem tud teljes értékű áldozatot hozni, és milyen könnyítések vonatkoznak rá.

A szidra további része szabályozza a házakon megjelenő elváltozások vizsgálatát: a pap megtekinti a házat, szükség esetén kiürítik, majd bezárják egy időre, és újravizsgálják. Ha a fertőzés terjed, az érintett köveket eltávolítják, súlyosabb esetben pedig a házat le kell bontani. Végül a szöveg különböző testi folyásokkal kapcsolatos tisztasági törvényeket sorol fel, meghatározva, hogy ezek milyen állapotot idéznek elő, és milyen tisztulási eljárás szükséges utánuk.