A Slách Löchó központi eseménye a tizenkét kém kiküldése Kánaán földjének felderítésére. Mózes I.ten parancsára minden törzsből egy vezetőt választ, hogy negyven napon át bejárják az Ígéret Földjét. A kémek visszatérve elismerik, hogy az ország rendkívül termékeny, azonban közülük tízen félelmet keltenek a népben azzal, hogy a föld lakóit legyőzhetetlennek, városaikat pedig bevehetetlennek mutatják be. Csak Józsua és Káleb bíztatja a népet arra, hogy bízzon I.tenben, aki már annyi csodával segítette Izraelt.

A nép mégis a félelemnek enged, zúgolódni kezd Mózes és Áron ellen, sőt vissza akar térni Egyiptomba. Ez az utolsó lázongás azonban súlyos következményekkel jár: I.ten kijelenti, hogy az Egyiptomból kivonult nép nem léphet be az Ígéret Földjére. A negyven napos kémkedéssel paralel módon negyven esztendeig kell a pusztában vándorolniuk, amíg az egyiptomi nemzedék ki nem hal. Egyedül Józsua és Káleb részesül abban az ígéretben, hogy beléphet az országba, mert hűségesek maradtak I.tenhez.

Miután a nép meghallja az ítéletet, megbánja tettét, és saját elhatározásából megpróbálja elfoglalni Kánaánt. Mózes ugyan figyelmezteti őket, hogy I.ten támogatása nélkül ne induljanak harcba, de nem hallgatnak rá, ezért vereséget szenvednek az amalekitáktól és a kánaániaktól.

A szidra fennmaradó része több törvényt is tartalmaz a bemutatandó áldozatokkal kapcsolatban, valamint elbeszéli egy szombatszegő ember esetét, etalon gyanánt. Végül elhangzik a cicisz, vagyis a ruhák sarkára kötött rojtok parancsa, amely arra szolgál, hogy Izrael fiai mindig emlékezzenek I.ten parancsolataira és azok megtartására.