Rabbik

Ezen az oldalon a Dohány utcai zsinagógában funkcionáló rabbikat mutatjuk be kezdetektől-napjainkig

Meisel Wolf Alajos 1815, 1859–1867

Kohn Sámuel 1841, 1866–1920
Kohn Sámuel (Baja, 1841. szeptember 21. – Budapest, 1920. március 11.) a pesti izraelita hitközség főrabbija, történész, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat elnöke. Gimnáziumi tanulmányait a ciszterciek bajai gimnáziumában végezte, utána két évig Pápán zsidó tanulmányokat folytatott. 1858-tól külföldön, a boroszlóizsidó hittudományi szemináriumban tanult teológiát és 1865-ben a boroszlói egyetemen bölcsészdoktori oklevelet nyert. Mikor a pesti zsidóság 1866-ban magyar hitszónoki állást szervezett, a hitközség Kohn Sámuelt hívta meg; június 2-án az ő ajkáról hangzott el az első magyar nyelvű zsidó hitszónoklat a Dohány utcai zsinagógában. Ezek után a hitközség rabbijává választották. Tevékeny része volt az 1868. évi zsidó egyetemes zsinat összehívásában. Sokat tett a pesti zsidóság magyarosítása érdekében. Érdemeit 1905-ben főrabbivá előléptetésével ismerték el. I. Ferenc József előbb a királyi tanácsosi, utóbb az udvari tanácsosi ranggal tüntette ki. Tudományos munkáit magyarul, németül és héberül írta, legszívesebben történeti tanulmányokkal foglalkozott. Cikkei a dr. Kayserlinggel együtt szerkesztett Ung.-Jüdische Wochenschriftben (1871-72. sz. -n jegy és Kronau Miksa álnév alatt írt tárcacikkek); a Honban (1877. 320., 321. sz. A herceg és a rabbi, leány, zsidó-magyar monda a XV. századból); a Történelmi Tárban (1881. Az 1279. budai zsinat végzései); a Zeitschrift d. deutschen morgenländischen Gesellschaft c. folyóiratban (1884. Zur neuesten Literatur der Samaritaner, 1893. Die samar. Pentateuch-Uebersetzung nach d. Ausg. von Petermann u. Vollers); a Századokban (1887. A viszafoglalt Budavár zsidó lakosságának állítólagos emlékirata 1686-ból); a Magyar Zsidó Szemlében (1884. A honfoglaló magyarok és a zsidók, 1887. Török időkből való zsidó sirkő Budán, 1891. Az ó-budai zsidó hitközség a mult század közepe felé, 1898. Schwerini kohn Götz); a Frankel-Grätz, Monatschrift für die Gesch. d. Judenthumsban, a M. Nyelvőrben (1881., 1888.) és a napilapokban; a Pallas Nagy Lexikonában a zsidó történetet írta.

Kayserling Mayer 1829, 1870–1905

Fischer Gyula 1861, 1905–1944
Fischer Gyula Sárkeresztúron született 1861. március 15-én és 1944.február24-én hunyt el Budapesten. 1877-től 1886-ig a budapesti Rabbiképzőben tanult. Bölcsészdoktori oklevelét 1885-ben szerezte a budapesti egyetemen, 1887-ben avatták rabbivá. Ebben az évben megválasztották Győrött főrabbinak, s innen került 1898-ban Prágába, majd 1905-ben a Pesti Izraelita Hitközséghez, azaz a Dohány utcába rabbinak és 1943-ig látta el hivatását, 1920-tól főrabbiként. Beszédeiben nemes egyszerűségre törekedett. A Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságának 1905-től volt tagja, illetve tanulmányi bizottságának elnöke és felső tanfolyamának óraadó tanára. 1918-tól a német nyelvet és a Midrás irodalmát adta elő. Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat egyházi elnöke, míg a Magyar Zsidók Pro Palesztina szövetsége elnöki tanácsának tagja volt. A görög zsidó irodalom számos művét fordította magyar nyelvre, s több újságban is publikált.

Hevesi Simon 1868, 1905–1943
Hevesi Simon, rabbi, hittudományi és filozófiai író, szül. Aszódon 1868-ban. Gimnáziumi tanulmányainak felső évfolyamait a Rabbiképző-intézetben végezte. 1892-ben avatták doktorrá 1894. rabbivá. 1894-1897-ig kassai, 1897- 1905-ig lugosi rabbi volt. 1905-ben választotta rabbijává a Pesti Izr. Hitközség. Az Orsz. Rabbiképző Intézet tanára és vezérlő bizottságának tagja, az Orsz. Rabbi egyesület elnöke, az Orsz. Magyar Izr. Közművelődési Egyesület alapítója, a Magyar Zsidó Szemle, a Hacófe, a Jabneh homiletikai folyóirat társszerkesztője, az Imit választmányi tagja. A magyar-zsidó társadalmi és kulturális élet egyik vezető egyénisége. Ő alapította meg az Omikét, amely vezetése alatt a magyar zsidóság egyik igen jelentős kultúrintézményévé fejlődött. Élénk részt vesz a Mikéfe munkásságában is. 1927-ben a Pesti Izr. Hitközség akkori vezetősége őt kívánta jelöltetni a felsőház tagságára, de az elektorok Lőw Immánuel szegedi fő rabbit választották meg. A hitélet terén kifejtett érdemes munkásságát azzal jutalmazta meg ez után a Pesti Hitközség, hogy vezető főrabbinak nevezte ki. Kiváló hitszónok. Tudományos és ünnepi cikkei, vallásbölcseleti tanulmányai részben magyar, részben héber nyelven jelentek meg. Jób könyvének problémájáról, Kantról és Majmuni útmutatójáról írt művei a bölcseleti irodalom jelen és alkotásai közé tartoznak. 1943-ban hunyt el. Főbb művei: Sir ha-Sirim (1892); Jób könyvének problémája (1905); Etika a Talmudban (Blau Lajossal és Weisz Miksával együtt 1920); Kant Immanuel (1925); Dalalat Alhairin (1928).
Kiemelkedő a nagyünnepi imakönyv-fordítás, melyet a Dohány utcai Zsinagógában azóta is használnak.

Groszmann Zsigmond 1880, –1945

Hevesi Ferenc 1898, 1930–1946

Herskovits Fábián 1949–ig?
Herskovits Fábián (1907–1982) tanár, rabbi. A budapesti bölcsészkaron és a Rabbiképzőben doktorált. A harmincas években a római egyetemen és Tel Avivban tanított. 1941-től Budapesten volt rabbi. 1947-ben kitüntették (Magyar Köztársasági Érdemrend). 1949-ben elhagyta Magyarországot, Tel Avivban a városháza kulturális osztályát vezette, 1981-től a Magyar Zsidó Világszövetség elnöke.

Katona József 1959–ig

Salgó László -1985
Salgó László (1910.04.23.–1985.07.24.) 1935-ben a budapesti Országos Rabbiképző Intézetben rabbi oklevelet szerzett. 1935-től a józsefvárosi zsinagógában rabbi-helyettesként és hitoktatóként működött, 1945-től főrabbi, 1959-től a Budapesti Rabbiság igazgatója (rituális főfelügyelő), az Országos Rabbiképző Intézet tanára. Tagja volt az Országos Rabbitanácsnak. 1971-től haláláig országos helyettes főrabbi, egyidejűleg a budapesti Dohány utcai Főtemplom vezető rabbija volt. A Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészettudományi doktorátust szerzett. 1980. június 8-án Budapest 17. számú egyéni választókerületében, majd 1985. június 8-án, az országos listán országgyűlési képviselővé választották.

Schöner Alfréd 1985-1990
Schöner Alfréd öt éven keresztül volt szellemi vezetője a Dohány utcai zsinagógának. Teljes eddigi életpályáját itt tekinthetik meg.

Landeszman György 1990-1992

dr.Frölich Róbert
Frölich Róbert 1993 óta szellemi vezetője a Dohány utcai zsinagógának. Azt megelőzően három budapesti körzetben látott el rabbinikus tevékenységet.
1989-90 Dózsa György úti zsinagóga – rabbihelyettes
1990-91 Újpesti zsinagóga – rabbi
1991-93 Páva utcai zsinagóga – rabbi
1993 – Dohány utcai Zsinagóga – főrabbi