Az orgona

Minden orgona önálló egyéniség, méreteiben, felépítésében, hangzásában egyedi. Léteznek hordozható, felállítható, pozitív orgonák, ezek nagyjából bútor méretű hangszerek, de a hangversenytermi és templomi orgonák akár épületnyi monstrumok is lehetnek. Közös bennük az, hogy különböző nagyságú és hangolású sípok sorozatait tartalmazzák, melyek megszólaltatásához a levegőt az emberi tüdő helyett valamilyen fújtatórendszer szolgáltatja. A zsinagóga orgonája úgynevezett romantikus orgona.

A Dohány utcai Zsinagógában már a legelső felavatáskor orgona szólt. Ezt az orgonát a thüringiai Paulinzellben készítették, a Schulze és Fiai orgona üzemben, dr. Wöhler Gotthard tanár tervei szerint, 2 manuállal, 38 szóló változattal. 1902-ben átépítették a pécsi Angster gyárban 44 szóló és 26 mellék változattal, 3 manuálosra, Schweida Rezső elgondolásai szerint. 1931-ben ismét átalakították Wehner Géza utasításai alapján, Rieger Ottó pesti orgonagyárában, az akkori technika szerinti elektro-pneumatikus rendszerűre.

A hetven regiszteres, 4 manuálos hangszer 5030 síppal, 49 haranggal az ország egyik legnagyobb orgonája volt. Ekkor készült a templom nyugati végfalánál, fent a Távmű, mint 4. manuál. Az orgonaház nélküli hangszer – korabeli modern, de nem időtálló technikai újításai miatt is – 60 év alatt teljesen tönkrement. A zsinagóga 1991-96 évi nagy rekonstrukciójakor majdnem teljesen új orgonát építettek be. A régi orgonából csupán 20 sípregisztert lehetett átvenni, hogy annak bársonyos hangzását megőrizzük.

Most prof. Lehotka Gábor zeneakadémiai tanár, orgonaművész elképzelései alapján, francia-romantikus stílusú hangszerként épült újjá, hagyományos, mechanikus traktúrával, 63 regiszterrel és cca. 4500 síppal. Az orgonaházak elrendezése is teljesen új.
Az orgona a hatásos megszólalás érdekében magasabbra van emelve, miáltal kiemeli, és keretbe fogja Feszl Frigyes tóraszekrényét. A főorgona a 200 éves drezdai Jehmlich gyár 1455. számú opusa, a Távmű a magyar BKM orgonaüzem munkája.