Következő hetiszakaszunk: Böchukotáj (בְּחֻקֹּתַי)

Ezen a héten Mózes III. könyvének záró hetiszakaszát olvassák fel a zsinagógában. Elnevezése a szakasznak: Böchukotáj (בְּחֻקֹּתַי), jelentése: Törvényeimet.
Figyelmeztetés ez arra vonatkozólag, hogy, ha megtartják az Örökkévaló rendeleteit, akkor lesz jó a termés, a támadó ellenség megfutamodik, “üldöznek majd öten közületek százat, százan közületek tízezret”.

Béke lesz és nyugalom és a Gondviselés jár majd Izrael városaiban, utcáiban, mert azért vezette ki népét Egyiptomból, hogy összetörje jármát, ne legyenek rabszolgák. Felegyenesedve járjanak útjaikon.

A Tóra-felolvasó tompított hangon azt is tudtul adja, ha nem hallgatnak a szóra, akkor büntetés következhet: betegség, vereség, éhínség, vadállatok, ostrom és száműzetés. A sötétségben azonban ott a fény, a remény, mert a Teremtő megemlékezik a szövetségről, amelyet ősapáinkkal, Jákobbal, Izsákkal, Ábrahámmal kötött, hogy Ő lesz Izrael Istene.

Ezért is volt a kivonulás Egyiptomból, mert ennek így kell lennie. Szó esik még az emberek, férfiak, nők, gyermekek becsértékéről is. Az elsőszülött gyermeket 30 napos korában ki kellett váltani a kohanitától 5 ezüst sekelért (Mózes II. 13:11.). E szidra szerint ennyi volt egy gyermek becsértéke.

Az elsőszülöttek lettek volna a papok, de mivel ők is vétkeztek az aranyborjú bűnében, csak a leviták maradtak hűek, ezért ez utóbbi törzsből származó Áron fiai és utódai lettek a papok.