Az egyiptomi kivonulás hatása a zsidó eszmevilágra

Nincs még egy olyan ünnep, amelynek történelmi háttere, tanítási szertartásai olyan hatással lennének a zsidóság eszmevilágára, mint a Pészach (פסח). Legtöbb nép a maga születését hősi korszakba helyezi, melyben dicsőséggel övezett hősök vetették meg létiek alapját.

A Tóra törvényeinek nagy része az egyiptomi szolgaságot hozza fel indokul a parancsolatok megtartására. “Zécher Jiciát Micrájim” – az egyiptomi kivonulás emlékére való hivatkozás állandóan visszatérő mondat a Bibliában. “Én vagyok a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból, a szolgaság házából” – így kezdődik a Tízparancsolat. Izráel Istene megsegítette a gyengét az erőssel szemben.

Hetenként említjük a péntek esti kidusban az Egyiptomból való szabadulást. Három zarándok ünnepünk lett szentelve a történelmi emléknek (a mezőgazdasági háttér mellett.) Közülük Pészach maga a kivonulás, a megváltás, a szabadság ünnepe.

Bár már több mint 70 éve van országunk, létezik Izrael állama, még ma is népünk kétharmad része a szétszórattatásban él (kb. 10 millió). A gáluti zsidók túlnyomó többsége együtt érez Izrael államával. De hogy azonosítsa magát népünk történelmével, kultúrájával, ahhoz egyévente egyszer megtartott népi-vallási szertartás ad kifejezési lehetőséget. Ez a Széder-este.

A Széder-este hitet tesz Izraelben csakúgy, int a gálutban, hogy folytatói vagyunk a több ezer éves zsidó történelemnek.

A Hágádá négy típusa közül csak egy, a “Gonosz” kérdezi azt: “Má háávdá házot láchem?” – Minek nektek ez a szertartás? Ő kivonja magát a népi közösségből, a hagyományból, a zsidó eszmevilágból. Talán valóban népünk egy negyede elveszik az asszimiláció tengerében. A múltban is, a jelenben is, ez ismert jelenség. De a többség, a hozzánk tartozók nem csak nem szégyenli, hogy “szolgák voltak őseink” (Hagada), hanem büszkén hirdeti e múlt tanítását: Mindig a gyengék oldalán állni. Pészach ünnepe arra tanítja e többséget, hogy a fizikai szabadság mellett lelkileg, szellemileg is szabadnak kell lennünk. Akkor vagyunk igazán szabadok és erősek, ha segítjük a rászorulót, ha megértjük a másságot, az idegent és a köztünk lakozót. “Ti ismeritek az idegen lelki világát, mert idegenek voltatok Egyiptomban”. Ha védjük az özvegyet, az árvát, ha támogatjuk a szegényt, és minden köztünk lakozó (gér), akkor az egyiptomi kivonulás tanítását követjük.

Pészach a nevelés ünnepe. A Hágádá szó “higádtá bövinchá” mondattal kapcsolatos, (“Meséld el fiadnak”). Miként a tanítás legjobb eszköze a szemléltetés, úgy a széder-esti szertartás is szemlélteti – elsősorban a gyermekeknek – a pészachi történetet és annak tanítását.
Pészach a zsidó egység ünnepe is. A pészachi áldozat fogyasztása során ezt olvassuk: “Ha a ház lakói kevesen vannak a bárány elfogyasztásához, akkor hívja meg a szomszédját és a közel lakót, és ossza meg vele az ünnepi áldozatot”. Talán ez az alapja a széder-esti vendéglátásnak, idegenek és családtagok számára is.
“Minden éhes ember jöjjön és egyék, minden szűkölködő jöjjön és ünnepeljen”. (Hágádá) mondjuk a széder-este elején.

A szellemi-vallási felbuzdulás a bibliai elbeszélésekben mindig Pészachhal volt kapcsolatos. Így olvasunk az Országban tartott első Pészachról Józsua idejében, valamint Chizkijáhu és Josijáhu királyok által megrendezett nagyvonalú ünnepségről, ami az ország bálványoktól való megtisztításával volt kapcsolatos. (Királyok II. 22-23 fej . ). A Második Szentély idejében Ezra próféta ezt az ünnepet használta fel a nép egységének megszilárdítására és a Tan terjesztésére. De a Pészach elsősorban a szabadság ünnepe. Ezért nem véletlen, hogy népünk minden szabadságharca az elnyomóval szemben ezzel az ünneppel kapcsolatos. A rómaiak idejében ez az ünnep vonzotta a legtöbb gáluti zarándokot Jeruzsálembe. Itt volt a nagy lázadás központja, amely a Második Szentély pusztulásával kezdődött.

A spanyolországi marannusok életveszély árán is megtartották a Szederestét. Az a szokás, hogy kinyitjuk az ajtót az est során, az inkvizíció korából származik, araikor a marannusok óvatosságból kémlelték a környéket.

1943-ban a varsói gettólázadás is Pészach idejére esik. A hősi lázadás a nácik ellen nem tartotta vissza az ottani vezetőket a Széder-este megtartásától, lehetőség szerint.
Pészach ünnepe hirdet és tanítja a szabadság értékét, és reménnyel tölti el népünket, hogy elhozza a végső megváltást is.

(Menáchem Meron: Az élő Biblia)