Következő hetiszakaszunk: Vájésev (וַיֵּשֶב)

Vájésev (וַיֵּשֶב) hetiszakaszát olvassuk, a szakasz címének jelentése: “És lakott”, mármint Jákob Kánaán országában.

Testvérei nem szerették Józsefet, mert “mószerolt” (rossz híreket hozott fivéreiről atyjuknak) és fellengzős álmaival is bosszantotta őket. Ezért gödörbe vetették, amelyben nem volt víz, de lehettek mérges kígyók. Lehúzták róla azt a tarka köntöst, amelyet apjuk kivételezett szeretete jelének tekintettek. Az arra haladó midjaniták hallották a gödörből kiáltó József jajszavát, kihúzták onnan és eladták egy izmaelita vándorkereskedő csoportnak húsz ezüstért, s a pénzért sarut vásároltak maguknak. A testvérek a tarka köntöst egy kecske vérébe mártották, és Jákobhoz vitték, bizonyítandó, hogy vadállat tépte szét a fiút.

Közben Jehuda és menye történetét meséli a szidra. Majd folytatódik József regénye. Megérkezett Putifár házába. Az egyiptomi férfi magas rangot viselt, a testőrség főtisztje volt. József tehetsége igazolódott, a ház vezetését, az ügyek intézését gazdája rábízta, amelyet szerencsés kézzel el is látott. A szép ifjú megtetszett Zulejkának, Putifár feleségének, de az erkölcsös ifjú megtagadta az engedelmességet. A kikosarazott tekintélyes asszonyság letépte Józsefről a ruhát és erőszakossággal vádolta meg nagyhatalmú férjénél, aki bár gyanakodott – de a vád alaposnak látszott és József börtönbe került. Tehetsége ott is megmutatkozott és a börtön őre számos feladatot bízott rá.

A börtönbe két miniszter is került, a főpohárnok és a fő-sütőmester. A magyarázat szerint az előbbit azzal vádolták, hogy a fáraó italában legyet találtak, a sütőmester kalácsában faforgácsot leltek.
Mindketten álmodtak. Álmukat József megfejtette és jóslata bevált. A serlegek mesterét rövidesen szabadon engedték, és tisztébe visszahelyezték, mert a légy egy pillanat alatt a pohárba kerülhet. A fő-sütőmestert azonban kivégezték, mert a liszt megszitálása kötelessége lett volna.

József megkérte a pohárnokot, hogy szóljon az érdekében, mert ártatlanul vetették tömlöcbe. A hálás miniszter ezt meg is ígérte, csomót kötött a zsebkendőjére, hogy el ne felejtse, de bizony elfelejtkezett Józsefről is, és az ígéretéről is.