Következő hetiszakaszunk: Tajldajsz (תּוֹלְדֹת)

Ezen a héten a Tajldajsz (תּוֹלְדֹת), szöfárd kiejtéssel Toldot hetiszakaszát olvassák a zsinagógákban. Jelentése: “nemzetisége “.

Húsz éven át nem született gyermeke Rebekának, talán, mert túl fiatalon ment férjhez. Izsák fohászkodott az Örökkévalóhoz, aki meghallgatta kérését és felesége viselős lett. A gyermekek tusakodtak a méhében, mert mindkettő elsőszülött szeretett volna lenni.

Valószínűleg Sém iskolájához fordultak tanácsért, ahol a következő választ kapták:
“Két nemzet van a te méhedben
és két nép válik szét belsődből
az egyik nép erősebb lesz a másik népnél
s az idősebb szolgálja majd a fiatalabbat.”

Megszülettek a fiak, az első olyan volt, mint egy szőrös köpönyeg, elnevezték Ézsaunak, amely szőröst jelent. Jákob fogta ikertestvére sarkát, innen nyerte nevét (Ékev, jelentése: sarok). Mikor felcseperedtek, Jákob sátorlakó, otthonülő ember lett, aki gyakran jár Sém és Éber iskolájába. Ézsau pedig erdőt kerülő vadász.

Meghalt Ábrahám. Jákob a gyász jeléül lencsét főzött szokás szerint, mert végnélküli a gyászoló család bánata. Ézsau ebben nem osztozott, Nimróddal a híres-hírhedt vadásszal vívott vadversenyt. A viadal kimerítette Ézsaut, éhesen, fáradtan tért haza. Jákobtól kért egy tál főzeléket. Jákob tudta az elsőszülött kötelességét, úgy érezte, fivére a feladatnak nem felel meg, ezért az étel áraként az elsőszülöttség jogát kérte testvérétől. “Ime, én már a halál elé megyek. Mire való nekem az elsőszülöttség?” – mondta lemondóan Ézsau. Arra gondolt, hogy mint vadász, nap mint nap szembe néz a vaddal, a veszedelemmel. A Tóra szavai szerint “így vette meg Észav az elsőszülöttséget.”