Következő hetiszakaszunk: Ki Szécé (כִּי תֵצֵא)

Ezen a héten a Ki Szécé szidráját olvassák a zsinagógában. Jelentése: “Midőn kivonulsz”.
A háború szabályaival, fogolynővel való bánásmóddal foglalkozik a bevezető rész.

A szidra témája annyira sokrétű, hogy ismertetni csak a teljesség igénye nélkül, önkényes kiemeléssel lehet. Képzeljünk egy korongot, amelyre egy festő valamennyi színből húz egy csíkot. Ha végigmegy a paletta teljes pályáján, akkor, ha megforgatjuk a korongot, egy színt kapunk. Valószínűleg feketét, de egy homogén egységet. A rengeteg látszólag hevenyészetten egymás mellé vetett gondolat egésszé áll össze, amelyet ha tanulmányozunk, a logikát is megértjük, miért kerültek egymás mellé különböző gondolatok.

Beszéltünk a fogoly nővel való házasságról, de más házassági és válási szabályok is szóba kerülnek. Mint ahogy a harcba vonulás etikája, magatartása többször is visszatér. A barátoknak adott kölcsön, kamat és a zálog szabályai is felmerülnek. Szerszámot, kézi malmot, amely kenyérkereső eszköz, nem szabad zálogba tenni, mert az olyan, mintha az életet adná zálogba. A munkás, a béres iránti kötelesség, hogy nem szabad gyötörni, és bérét még aznap meg kell fizetni. Tudósok, pl. Hgughton jegyzi meg, hogy a jogtudománynak egyetlen más rendszere nem mutat annyi emberi érzést a szerencsétlen iránt, sem országban, sem korban, mint a Szentírás. A rossz szó, a rágalom olyan bűn, amelynek büntetése a poklosság, és ez a betegség még Mózes nővérét, Mirjámot sem kímélte meg, amikor hibázott.

A kimondott szóra különben is vigyázni kell. “Ami kijön az ajkadon, tartsd meg és teljesítsd.” Egy mondat utal a rojtokra, amit máshol szemlélő szálaknak, cicitnek nevezünk. Másik mondat az állati eredetű gyapjú és a növényi lenből készült, kevert szövésű ruhák viselését tiltja.