Következő hetiszakaszunkról: Sajftim (שֹׁפְטִים)

Ezen a héten a Sajftim, askenáz kiejtéssel Sajftim szidráját olvassuk fel a zsinagógában. Jelentése: “Bírákat”. Bírákat és rendőröket állíts a kapuidba. Tehát szerezz érvényt a jognak “hadd hömpölyögjön mind a víz, a jog, s az igazság, mint tartós patak”.

Államigazgatási és kormányzati kérdésekről esik ezután szó.

Érdekes mondat hangzik el a XXVII. fejezetben: “Menj oda, a levita paphoz és bíróhoz, aki lesz abban az időben és kérdezd meg őt, és ő tudtodra adja az ítélet szavát”.
Aki közted veled él, ismeri körülményeidet, az adott szituációt, ugyanazt a levegőt szívja, mint te, kortársad, ő tud neked igazságos döntést hozni. A király kötelessége, felelőssége is meghatározott. Ne legyen sok lova, ne fordítsa vissza az idő kerekét, ne akarjon visszatérni Egyiptomba, a rabság országába. Ne tartson sok feleséget. Ne legyen nagy vagyona, sok aranya, ezüstje.

De maga másolja le a Tant, hogy azt jól ismerje és az legyen nála éjjel-nappal. Igazságos legyen, nehogy szíve felülemelkedjék testvérein. Egy tanú vallomása alapján nem lehet ítéletet mondani. Maga ügyében nem lehetett valaki tanú, így a diktatúrák fő eszköze a kicsikart “beismerő vallomás” nem érvényesülhetett. Ha holttetemet találtak két város között, akkor a közelebbi város lakói tartsanak bűnbánatot, mert “a lélek nem a legközelebbi rokon tulajdona, hanem az Örökkévalóé, legyen áldott a neve (Maimonidesz).

Tehát aki vért ont, Isten ellen vétkezik. Ha a gyilkos nem ismeretes, a közösség felelős a haláláért, ezért kell a bűnbánat.