Következő hetiszakaszunk: Bálák (בָּלָק)

Ezen a héten a Bálák szidráját olvassuk a zsinagógában. Bálák Moáb királya volt. Aggódva látta Izrael hadi sikereit, előre töréseit és félelmében megoldást keresett.

Bileamért, a pogány prófétáért üzent, a nagy átkozó segítségét kérve. Bálák szorongása alaptalan volt, Izrael gyermekei mindig békét hirdettek, támadás előtt, csak ha nem engedték a békés átvonulást, akkor került sor harcra. Másrészt a Moabiták, Lót leszármazottai voltak, így megtámadásukat az Ö…való szigorúan megtiltotta. Bileám sem örült a felkérésnek. Tudta, hogy Izrael sikerei a Gondviselés akaratából fakadnak, ezzel szembeszállni dőreség.

Másodszor is üzent Moáb makacs királya, ígérve fűt-fát Bileámnak, aki kénytelen-kelletlen útnak indult. De a szamara többet látott, mint ő. Látta az angyalt, aki elállta útját. A szamár leheveredett, nem ment tovább. Bileám megütötte az állatot, mire a szamár megszólalt. Megkérdezte, hogy miért tartotta őt a gazdája? Bileám engedetlenségére hivatkozott, ekkor megnyitotta a próféta szemét az Örökkévaló, és látta Bileám az angyalt, aki meghagyta, menjen-e férfiakkal “de csak azt az igét, melyet én mondok neked, azt mondjad”.

Bileám talán nem teljesítette volna a parancsot, talán átkozódott volna, azonban a Piszga hegy csúcsán nem tudott szólni, de mikor Poér csúcsáról letekintett, látta Izrael táborát, hogy a hatágú csillag alakzatában példás rendben törzsek szerint állnak sátraik.
Felkiáltott: “Milyen szépek a te sátraid Jákob, a te hajlékod, Izrael. Mint patakok, melyek elhúzódnak, mint kertek a folyók mentén, mint álló ék, amelyet az Ö…való ültetett, mint a cédrusok a vizek mentén… Áldott legyen mindenki, aki téged áld, s átkozott legyen mindenki, aki téged átkoz.”

Az átokból lett áldás első sora a mindennapi imádságba került. Aki belép a templomba, az elmondja. Nagy vita kíséri Bileám megítélését, de a fenti sorok halhatatlanná tették a nevét.