Az új esztendő előtti utolsó hetiszakaszunk: Nicóvim (נִצָּבִים)

Vasárnap este beköszönt az 5777-es zsinagógai esztendő. Az új év előtti utolsó szombaton Nicóvim (נִצָּבִים) hetiszakaszát kezdjük olvasni a zsinagógában. A szidra jelentése: itt állok.

Közelednek az ünnepek, a reggeli imánál felharsan a sófár, a kos szarvából készült kürt. Az Újév előtti héten recitáljuk ezt a hetiszakaszt.

Mózes halála napján maga elé gyűjti népét, nemcsak azokat, akik akkor éltek, hanem azokat, akik már eltávoztak és azokat is akik születni fognak. Tehát minket is! A mi lelkünk is ott sorakozott Mózes előtt. “Azzal, aki itt van, itt állva velünk ma, az Örökkévaló színe előtt, és azzal is, aki nincs itt ma velünk”.

Figyelmeztet Mózes, hogy igéi betarthatók, a földön találhatók, akarat kell a megtartásukhoz, és akkor választjuk az életet.

A Nicóvim az utolsó szakasz, amelyet az 5776. zsinagógai esztendőben olvasunk, ezt követően Rajs Hásónót (רֹאשׁ הַשָּׁנָה), és az új esztendőt köszönthetjük.